Horgászverseny készül
Tökfalván, a tavon,
Pistuka, a csiga
készülődik nagyon.

Mogyorófa-ágból
horgászbotot farag,
ökörnyálat csomóz,
szúnyog-csalit akaszt.

Csodaszép a csöpp tó,
vízitöktől sárga,
Pistuka a kapást
töklevélen várja.

Megmerül az úszó,
de csak szellő mozog,
nem jelez az orsó,
s hal nélkül a horog.

Szitakötő szálldos
töklevelek körül,
pillanatot pihen,
s épp a botra röpül.

Másfél óra múlva
kifeszül a zsineg,
horgon egy kis sneci
légtornászként libeg.

Pistuka már boldog,
lencsevégre veszi,
ám szánja a halat,
s újra tóba teszi.

Megszólal a duda,
– véget ér a verseny –
megmérik a fogást,
hogy hiba ne essen.

Szégyelli a csiga,
hogy üres a vödre,
mosolyogni próbál,
ám kicsordul könnye.

Felkapja a fejét,
– mert váratlan éri –
Botcsiga, az elnök
mikrofonhoz kéri.

Eközben a parton
békák fújnak fanfárt,
a Becsület Díját
Pistukának adják.