:
Fata Morgana 1.
Kerestelek téged,
– kinőtted az inged –
bóvlikat kínáltak,
vettem volna kincset,
vásároltam volna
bármibe kerül,
mindenki elámult,
cinikus derült.
Kapkodásom közben
megláttam magam,
szégyelltem, hogy rajtam
cifra gúnya van,
a te ruhád ujja
csuklódig sem ért…
– Megsajnált a hajnal,
és inget cserélt.
(2010-07-14)
Fata Morgana 2.
Tizenév távlatból
sóhajt csalfa emlék,
mintha csupán
délibábkép volna –
otromba álmomban
kinőtted az inged,
lábamat feltörte
tegnap vett cipő,
sorsom szövőgépén
szürkülnek a szálak,
elkoptatja végleg
a vénülő idő.
(2010-07-15)
(66 szó a szövegben) (969 olvasás)
