Hol máskor

csillogott

az ékszer,

fakóbb lett,

mint valaha,

nem pótoljuk

semmi pénzzel,

kopott kő lett aranya,

tenger mélyén

kavics vagyok,

lent csillog még

holt színem,

de ha partra

vet a hullám,

nem vesz észre

senki sem,

mintha ködből

volnál Te is,

távoli vagy,

dzsinn-sziget,

hullámzunk,

mint könyv lapjai,

s kikötünk

a semmiben.