Ablakból az ősz

Lombgyökerükkel vékonyodnak ég felé a fák.
Ritkás füstöt szitál az omladozó kémény, s hol
nyáron földre rogyott a hőség, ma már beszáradt
virágokat kócol a sikongó őszi szél.

…………………………………………………….

A fogadalom két tornya

Lelkemben színes őszi foltok lenyomatának
súlyával érkezem. A távolba nézve megtaláltam,
amit utam közben kutattam, s bár lehet oda soha
el nem érek, megfogadnom már nincs mit.
Úgyis megpróbáltatok minden nap.