Egyszer enyém lesz majd minden.  Semmim se lesz.
Átfűzöm az emlékek szalagját életem dolgain,
rongyos  dobozokra döntöm görbülő árnyékom.

Hiányom - ahogy másnak a több-, belőlem él. Magam vagyok.
Kiért élnék, bennem haldoklik, aki meghalna értem, én ölöm meg.
Egyszer enyém lesz majd mind. Megszűnik bennem az Én hatalma.

Aki lesz nekem akkor, ma sem az enyém. Sorsom sorstalan örök.
Lábamhoz szolgaként törleszkedik az idő, örökkévalóságnak szüli
a nyomorúság gyönyörű gyermekét. Amíg szeretni tudunk.