Negyedik a Halál

Gyönyörű élet! Érted küzdök vértelen mocsokban. Mennyi szitkot szórtam gyűlöletes perceimben! Magamnak fordítottam hátat elsőként újra és újra. Szakadatlan. Ölelj át anyám! Éreznem kell mivé lettem, amíg te csak megöregedtél! Barázdát vont arcodra az időszépítő eke. Talán csak én látom! A megtett út. Tudom, Te hiszed, hogy  bennem is lakozik, bennem is formálódik minden emberinek ismert szó. Emlékszel, ahogy tanítottál!? Szeretlek, mint galamb a tiszta búzát!

Harmadik a Befejezetlenség

Voltam én is, aki nem szólt, s fejét fordítván eltért a vámszedők asztala felé, koldust hírből sem ismert, sohasem állt a hajó orrában, fülét befogta amikor pattogott a korbács, és nem hitte, hogy vértől lesz tisztább magunkon a makulátlanság leple! Apámnak nem szóltam, titkon voltam lázadó, és nyíltan zokogtam olykor. Úgy hittem, így ismernek fel a kiszabott utam jelenéseit előkészítők. Csalódtam mindenben, ami illetett, de boldog voltam, ha nem hittem el, hogy az vagyok. Kis kezeket is melengettem apaként. Egy még nyújtja felém. Befejezetlen mozdulat.

Második a Szeretet  

Mit szeretsz bennem? Hol van a szeretet? Ki bújtatja, markával ki óvja, szavával ki ereszti neki a világnak? Én szeretlek, vagy mi szeretünk? Ha elindulunk felé, soha el nem ér, ki szalad érte,… ősz hajára csapódik a koporsó fedél. Megkapható, hát nem kérjük, ingyen van, de pénznek nézzük! Értékes, de eldobjuk, nem adjuk, hát ellopjuk. Mivé lennének éjszakai  érintéseink, s mitől fájna az a valami hiány? Megnevezhetetlen lenne milliárdnyi perc, nem ismernénk a várakozást! Emlékeznünk sem lenne mire! Versek soraiban csókot kacag minden szó, gyűrt levelet sodor az elmúlás zavaros áradata.

Első a Semmi  

Mindenből lesz. Úgy kell lennie, hogy senki nem akarja, mégis elveti. Megöntözi, magára hagyja. Lesz egy levélke, tündeszoknya ránca! Nap simítgatja, csodára várja, de a Minden levágja, megőrli, és semmivé lesz a szoknya tánca, ránca. Kell a Világ halotti torára! Élőt sirat az élő, s nem nyugszik a holt. Tengelyére dőlt szekér mellett áll a Minden és a Semmi. Új kerék kellene, hogy tovább tudjunk menni! - szól az egyik. Egy kunyhó elég, ha megérkeztünk. – így a másik. Mindkettő a messzeséget kutatta.

A Mindennel telve álltak ott a Semmiben. Ketten.