Cím: Az ismeretlen munkás dicsérete
Szerző: fényesi - Tóth János
(12-12-2010 @ 08:06 pm)
:
Szeretem, ahogy a forgács kisikolt
a gyalu fogságából, könnyen aláhull,
majd gyantás fényével áldott szőnyeget
terít a hajlongó derék ritmusára. Szeretem,
amikor szivárvány fátylával befutja fémet
a mélység gyémánt olaja, megoldja a
kényszerű feszülést, és eggyé válik a
kezét ölébe ejtő munkás lélegzésével.
Szeretem a föld morzsálását a kapa
nyomában, ahogy teret nyit a mező
hangos forgatagának, jóllakat madarat,
kitárja pórusait a csendes esőnek. Szeretem
a szövő asszonyok kiszabaduló hajtincsét
látni, ahogy ujjaikkal befűzik a jövő melegét
a korai hidegre gyúló neonok vibrálásában.
Szeretem színét az étel üstjének, barnára
pirult hitét a kenyér héjának a gyermek
tenyerében, ahogy édes álomtársának fogadja.
Szeretem a tanító ráncait, gondoskodását a
dadának, könnyét a szülő nőnek, örömét az
unokát megérő szemcsillogásnak. Szeretem
a szénporos kezet, kimart ujjait a festőnek,
merészségét a hidak építőinek, szeretem azt,
ki megáld és felold, szeretem ki hit nélkül
is megért,szeretlek hazám, de üres gyárak
udvarán lyukas bögrét görget az egyre erősödő szél!
(135 szó a szövegben) (993 olvasás) 
|
