[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 138
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 139

Jelen:


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Cím: A világtalanság felfedezése
Szerző: fényesi - Tóth János
(04-09-2011 @ 09:05 pm)

:

Mint értő a széleit fogva - hogy ne gyűrődjön -,
fény felé tartom, szedem szét, majd összerakom.
Ez vagy hát! Végre itt!

Kacérkodtál velem, s nekem lettél, kéretlen hozzám
szegődtél. Vagyunk, most, ahogy voltunk is külön.
Míg én lelketlenül, te pedig test nélkül valahol.
Talán három méterre a nagy kőkereszttől,
vagy a fal menti árok peremén megülve.
Láttad az Istent! Láttad emberként, s érezted!
De láttad-e valaha az embert, Istenként?
Hogy kacagott kínjában a vámszedő, hogy leplezze:
Nem ért semmit. Mert nem volt lelkem, mint
marionett bábut rángattak, s játszattak velem
bús szerelmeket, vidám elköszönéseket, lépés
helyett a téblábolást, megállás helyett önpusztító
rohanást tettem. Vádoltak is! Én voltam, de csak a
testem! Ki engem vádolt, maga sem tett másként,
talán csak lélekkel! Már nem biztatom magam.
Ez jutott, s tudom, egyszer majd engem is
kiteszel valahol. Ott állok majd az utolsó
lépések után. Szemem üresen, kezem testem
mellett. Nem mozdul bennem semmi. Nem
mozdul értem semmi. Láthatatlanná üresedek.
Idővel magam is idővé válok. Egy el nem múló,
vissza soha nem térő idővé. Szólnék, de nem
hallanak, érintenék,de nem érzek. Megnyílok,
csak olyan szépen megnyílok majd, mint esőcsepp
előtt a ridegre magányosodott árva föld. Ahogy
megnyílnak majd mind az égi vizek, s nem lesz
áldás az, nem lesz! Megnyílnak majd a kapuk is
mind, csak egy marad zárva, az a Kapu.
Ki bent maradt, nem örvendezhet,
ahogy a kívül rekedt sem aggódhat, hogy jót,
vagy rosszat tett, amikor szétfolyt előtte az
átkelés folyama, de nem ment át, nem ment
át azon mégsem. Megnyílnak majd a vermek
is mind, s féreg csiszolta koponyáikat  emelik a
Nap felé, emelik majd mind. Kiket nem vár senki.
Kiáltom majd, de te kiáltanád-e:
Legyél egyedül, egyedül nekem, a Feltámadás!





(258 szó a szövegben)    (1052 olvasás)   Nyomtatható változat


  

[ Vissza: fényesi - Tóth János | Művek listája ]

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.40 Seconds