[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 149
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 149


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Cím: A világ újrateremtése
Szerző: fényesi - Tóth János
(12-11-2011 @ 11:00 pm)

:

Mert látta mivé lesz, visszavette hát kertből emberét
az Úr, s hiába a föld aranya, folyók édes cseppjei,
ha nincs szem, mi gyönyörködne, száj mi lelkendezne,
elfonnyad a lélek, vak és néma lesz mind. A virág, és
jelként a termő fák, - hogy teremteni sem nehéz, de
ledönteni egyszerűbb-, férgek diadalát szenvedi.
Nincs égtáj, mi őrizné, nincs egy folyó sem mi öntözné,
mert visszatér mind. A párátlan kertből, mint holt testből
porral száll minden magva, minden levele a mezőknek.
S, mert nem volt víz, kiszáradt nedve minden áldásnak,
elpusztult párban, s pár nélkül mi futott, lélegzett, csúszott,
mászott, legyen otthona barlang, hajlata a fának, mélye a
szikkadt medernek, vagy az ég mennyezetének. Nem
rebbent többé semmi. Ki látta hitte, így kell történnie!

Volt még a nappal, és az éj sötétje. Jelek, határozók,
melyekre mozdult, nyugodott, ünnepet ült, áldozott rend
szerint mi élt. De nem zengett már madár, elnyúlva sem
fürdött harmat selymében a vad, nem ugrott végtelen
hálájában – szint’ az égig – a víznek hala. Mert nem volt
ki köszöntse, sugarait szemével fürdesse, áldozati füsttel
imádja, lehullott a Napnak koronája. Színtelen hideggé
vált minden. Minden mi még megmaradt, a csillagok,
s a Hold. Fénylő emlékei az egésznek, fent és lent,
vonalai részeinek, hegyei a Földnek, partjai a
tengereknek. De nem volt már vágy-üvöltés,
kutatója csillagok állásának, kihunyt hát
mind. Kietlen és puszta lett a Föld,
jeltelen és rangtalan, egyenlőnél
is egyenlőbb, és Isten nem szólt,
mi legyen előbb!





(218 szó a szövegben)    (979 olvasás)   Nyomtatható változat


  

[ Vissza: fényesi - Tóth János | Művek listája ]

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.43 Seconds