:
Én nem tudok
Mert kinek jutott hitemből –bár nem kértem- megtért,
s édes fűszerekkel teli tégelyt tartott elém.
Áldozatul, vagy adományként talán? Sosem kérdtem!
Megtanultam csöndben haldokolni , élni nem tudok érte
Ahogy a téren
Már fakuló nyári lepelbe bújik a hűvösödő est.
Kavargó szelet bókol a virágát vesztett bodza,
hegedűje húrját halkabban pengeti az idő,
csak egy koldust figyel ahogy átmegy a téren.
Mert hagyni kell
ahogy átfolyik ujjaink között, s vénülő lépteink előtt
szétmázolt pillanatkép lesz csak a rejtett mosoly?
Milyen életvízbe merítjük máztalan korsónk,
ha gyermekünk idegenné lesz, s nem tőlünk kér útravalót?
(86 szó a szövegben) (878 olvasás)