Cím: Megfestem álmom Szerző: fényesi - Tóth János (12-29-2012 @ 10:27 pm)
: Kékből, ahogy halott madarak szeméből tekint vissza a lebegés oldatlan vágya, mint asszonyi ölelésből a kiszakadó búcsúzó fájdalom. Vörösből, megalvadt vér vöröséből, anyám szűnni nem akaró zokogásából, ahogy mossa apám halott fényképét minden éjjel, és minden mocskos, hideg nappal. Zöldből, megrágott fűcsomók nyálkás ízéből, pokolbeli csonttá hajtott sátán lovak dobbanásából, sikoltó árvák nyirkos félelméből, a nincs élet életéből. Sárgából, szívek zavarából, lelkek eltévelyedéséből, szavak dadogásából, ifjúkori látomások igazzá válásából, hogy mégis úgy van Isten nélkül is, ahogy Istennel, de hinni jó! Lilából, kutyák vonagló lábának porából, az első tagadásból, az utolsó felmentésből, a helyről, ahonnan még látni a megdőlt fa tetejét, amint alá merül a köd semmijébe. Fehérből, fekete hangokból, csillogó szemek ki tudja milyen akarásából, belőlem hiányzó sokból, az utca sarkáról, a fal tövéből, mindenféle festetlen álmom percéből.
(104 szó a szövegben) (883 olvasás)
|