Cím: Van az Szerző: fényesi - Tóth János (09-09-2013 @ 10:21 pm)
:
Van az a fény, mint gyermekben a az oktalanság, sápadt is, mint akasztás napján a fakuló élet-arc. De van. Van az a szín, amolyan májusi vöröslő fák kéményeibe hasító szakadt brokát, kegyhelynyi menedék, innen nézve ráborul lassan minden apró semmiségre, ami emberi. Innen nézve van az az utca is, ahol jártam egykor esők utáni kábán lélegző köveken, kerülgettem az indokokat, a lélek és a kutyák ürülékét. Van az a nincsen. Mert itt a semmire kelők nemzedéke hortyog fáradt álmában, nem gondol nyárra, nem ismeri a tavaszt. Nem ízleli a jó borok harmatát, verejtékkel ölelkezik, sötétséggel takarózik, templomtoronynak odabiccent még, de nem tudni miért. Mintha örök tél nyúzná, tépné apró harag - percekké a megbékélés jézusi leplét. Van az a valami, mint gyermekben a tudni vágyás ártatlansága, kérdése a miérteknek, sírása a láz gyengeségének, apró kézfején a cirógató májusi vöröslő brokát fénynek, ahogy kócossá gyűrt arcával kimosolyog ebbe a gyalázatosan hamis világba.
(139 szó a szövegben) (598 olvasás)
|