:
Ócska hajcsatokkal felesel a reggeli
szitkozódás, olcsó kefirt lötyögtet
göbös ujjaival a meggyötört kéz, s
nehéz olajszagtól szuszog az ósdi
gépezet. Remeg félelmében a napi
megélhetés, szűkülő cipő remél egy
végső leváltást.
Pedig élet is volt, nem ilyen kényszer
lét! Lebbenő szoknyával köszöntött
új dalt a majális, és zsírtól fénylő
bajszokon rebbent az olcsó
sör habja. Pedig ez is Út, ahogy
karton nyoszolyára dől, majd flaska
élével szeretkezik a hiány, és nemz
mosdatlan testű utálkozást járókelők
értetlenségében. Pedig ma sem
szokatlan a fénytelen hajnal, igaz
kőhöz koccan a fémdobozok oltára,
célt és hozzá eszközt fabrikál az elme
kotorni ebben a borzasztóan egyszerű,
pedig életben vagyunk világtalanságban.
(91 szó a szövegben) (251 olvasás)
