Cím: Hat nap és éjszaka II.
Szerző: kisssp - Kiss Péter
(02-13-2013 @ 10:29 am)
:
A folyó sietősen igyekezett nyugat felé, kibukkanva egy éles balkanyarból. A kora-nyári reggelt hűvösen fogadta a párás partszegély. A magas gáton átnézett a Nap, végigsimította az elhaladó birkanyájat, és a part menti nyárfák ágai közt átszűrődve, a fodrozódó vízen tovautazott. Az elhaladó juhok jellegzetes szaga elvegyült a harmatos fű illatával.
A kemping lassan ébredezett.
Reggeli után Dénes a hajóraktárban segített a felszerelést kiosztani.
Tíz óra elmúlt, mire vízre szállhattak. Gabi és Zita, a két nő, akit a hajójába osztottak, együtt érkeztek előző nap, egy kis Opellal. Este már találkozott velük, bemutatkoztak egymásnak.
A csoport végén haladtak, záró hajóként. Személyes felszerelésük a lábuknál hevert egy-egy kis, zárható, műanyag hordóban.
A férfi hátul ült és kormányozott. A két nő komótosan evezett a kényelmes, négyszemélyes kenuban. Nyűgösek voltak.
Nem sikerült a tegnap este – gondolta a férfi. Mint kiderült, két fiatal fiú közé akartak ülni, de azok maradtak a bandájukban. A nők, eredeti felállásban, beosztás szerint, ide kerültek.
– Rám haragszanak, mert nem kellettek a srácoknak. Nekik meg én nem kellek. A fiúknak ők, én meg nekik vagyok túlkoros – kuncogott magában Dénes.
Harminc alatt lehettek, igazán jól néztek ki színes bikiniben.
A vékonyabbnak volt komoly barátja, mint kiderült. Félóránként hívogatták egymást. Persze a fiúkat, akikkel este együtt söröztek, szemérmetlenül kitárgyalták.
A másik, a rövid hajú, fiús alkatú, mintha erősebben vonzódott volna saját neméhez. Ő nem mobilozott. Később vége lett a társalgásnak, mert a folyó további szakaszán nem volt térerő.
Nem törődtek azzal, hogy a férfi, aki mögöttük szótlanul kormányzott, hallja őket.
A megáradt folyóban alig kellett evezniük. Nagy volt a sodrás, jó iramban utaztak. A csoport vége néha kibukkant a kanyarokban, az előttük hosszan elnyúló, néhol erősen örvénylő vízen. Csak az evezők surrogtak, és amint abbahagyták, és csorogtak, a part menti füzesekből, a nyárfák ágai közül a madarak énekét, időnként harsogó kiáltását hallották.
Tűzött a nap. A víz, amely alulról hűsített, nem enyhítette igazán a júliusi meleget.
Az elöl evező levette melltartóját, és bekente magát. Zita, a mögötte ülő, rövid hajú, láthatóan nagy élvezettel simogatta naptejjel.
A férfi nem foglalkozott velük azon túl, hogy néha pár szóval irányította a húzásukat. Időnként az előtte ülő formás csípőjét nézte, meg kerek fenekét, amint evezés közben a hajó ülődeszkáján mocorgott.
Forró volt ez a nyár. Nagyon forrónak indult. Talán a rövid tavasz, amely hirtelen átcsapott nyárba, még inkább forróvá tette. A folyó mégis megduzzadt, a külső fövenyeket ellepte, és a magas partig betöltötte medrét. A hegyekben, ahol eredt, meg a patakok, amelyek táplálták, rengeteg esőt kapott. Sokkal többet, mint ez a vidék, amerre most kanyarogtak.
A fullasztó meleget a víz hűvössége enyhítette. A napsugarak ellen csak a magukra bőségesen felkent napozóolaj védett. Az alattuk elterülő zöldes-barna folyó könnyítette az evezést, de magában hordozta a veszélyt is. A felhevült testnek, ha elmerül benne, okozhat komoly meglepetést, akármilyen jó úszó is az illető. A szívgörcs kegyetlen dolog.
Erre is kioktatták a csoportot, mégis voltak, akik, mivel a magas vízállás miatt nem volt hol leállni, a meredek partról meg a hajóból a vízbe csúsztak, hogy magukat lehűtsék.
A folyó hidegen örvénylett alattuk. A part árnyéka ismeretlen alakokat rejtegetett. A bokrokból váratlan madárrikoltások hallatszottak. A nap forrón tűzött felettük, igyekezett áttörni a nők szalmakalapján, a férfiak vászon fejfedőjén.
Ők zárták az evezős konvojt. Az előttük hajózók hallótávolságon kívül kerültek, amikor az utolsó pihenőt elhagyták.
A táborhely, ahol éjszakázniuk kellett, a folyóparttól tízpercnyi sétára volt. Kiemelték a hajókat a partra, kétkerekű targoncára rakták, és felvontatták a tároló helyre, majd a csapat tagjai, fogták az evezőket és személyes dolgaikat, elgyalogoltak a kempingbe.
Körbekerített területen, hatalmas diófák tövében voltak a sátrak felverve. A főnök, aki nem evezett velük, hanem a parton követte őket autóval, mire odaért a csapat, már mindent elrendezett. Késő délután a társaság nagy része vagy a parton volt, és látogatta az ivóhelyeket, büféket, vendéglőket, vagy a kemping árnyas padjain sörözött, kártyázott. A kevésbé fáradtak, akiket a csaknem húsz folyam-kilométernyi evezés nem viselt meg, fociztak, tollasoztak.
Dénes behordta cuccait a kétszemélyes hegyi sátrába, amit egy félreeső helyen vert fel. Lezuhanyozott, és a kemping közvetlen közelében lévő presszó kerthelységében leült egy sör mellé. A tulajjal, aki vele egykorú, és régi ismerőse volt, váltott néhány szót. Később magára hagyta, mert megérkeztek az új csapatból összeállt vendégek. Velük kellett foglalkoznia.
Félrehúzódott telefonálni. A volt felesége csak bizonytalan válaszokat adott, mikor viheti el lányát magával. A közös nyári szünidőt már megbeszélték, de a férfinak el kellett halasztani az időpontját, mert változott a csoportbeosztása a vízitúránál. Tanári fizetését a kapott pénzből egészítette ki minden évben. Gazsival tíz éve dolgozott együtt. Nem tehette meg, hogy cserbenhagyja.
Az asszony rossz néven vette, betartott, és nem engedte a lányt vele az előre nem lefixált időpontban. Minden egyéb másra hivatkozott. Bántotta a dolog. Az asszonynak igaza volt, a férfi rúgta fel a megállapodást, de ő sem mutatott semmi rugalmasságot. Amikor a lányával beszélt, érezte, ő is neheztel rá. Ez bántotta leginkább. Nagyon szerette. Míg egy városban laktak, hetente találkoztak hosszabb, rövidebb időre. Mióta elköltöztek anyjával, sajnos csak ritkábban láthatta. Egyre jobban hiányzott neki.
Vacsoráig maradt a presszóban. Néhány sört leöntött, majd visszatért a kempingbe. Nem sietett. Tudta, hogy nem lesz nagy nyugalom a jövés-menés, a viháncolás miatt. Ez így volt minden évben, társaságtól függetlenül.
Biliárdozni hívták. Elment a fiúkkal. Néhány lány is csatlakozott hozzájuk. Amikor a többség elindult a partra, a kivilágított szórakozóhelyek felé, már éjfél elmúlt.
Éjszaka a visszatérők harsogására ébredt. A kis kempingben, néhány családtól eltekintve, csak az ő csoportjuk volt. A tulajdonos, mivel visszatérő megbízó volt a főnök, készségesen nyitogatta hajnalig a kaput a vendégeinek.
(892 szó a szövegben) (762 olvasás) 
|
