Fullextra.hu

:
Reggel kiderült, hogy az áradó folyó a vendéglők lábaihoz húzódott, elöntötte a kikötőt, nem lehetett biztonságosan hajóba szállni. Mivel sok kezdő, tapasztalatlan evezős volt, megbeszélték, és Gazsi úgy döntött, intézkedett, hogy egy napot még itt töltenek. Várhatóan másnapra apadás jön, így bizton tovább evezhetnek.
Az áradás, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan elrohant. A vízszint estére, szemmel láthatóan, csökkent. Biztosra vették a reggeli indulást. Addig is el kellett tölteni a napot. Fürdés híján a társaság vagy a sátrak között punnyadt, vagy kocsmázott, vagy a lehetőséget kihasználva bográcsozásba kezdett.
Dénes a mikro-busszal, a néhány vállalkozó kedvű vendéggel, a környék nevezetességeit járta körbe. Skanzen, régi vízimalom, kopjafás temető, a férfinak nem volt újdonság. Szívesen vállalta az idegenvezetést.
A szalmatetős csárda kerthelyiségében egy asztalhoz ült a társaság. A fiatal lány mellé került, aki az ő lányával lehetett egykorú, és akit anyjával ő hozott autójával a túrára.
A lány újdonsült barátnőjével és anyjával jött. Két egyetemista fiú is velük volt. Láthatóan az egyik az asszony mellé szegődött, vagy inkább fordítva. A másik a nő lányának barátnőjére hajtott.
A társaság a hűs kerthelyiségben üldögélt, sörözött, kávézott. Jó volt a hangulat, mindenki mindenkivel tegeződött. A táborban úgy szokás.
A lány szólította meg:
- Láttam, ebéd előtt és délelőtt is mobiloztál. Nem sikerült beszélned? Nagyon idegesítő, ha nem jön össze. Vársz valakit?
- Nem. A lányommal akartam beszélni, de nem sikerült. Úgy volt, hogy ő is itt lesz, de nem így alakult.
- Kár. Én nagyon örülnék, ha az apámmal együtt túrázhatnék.
- De hát, anya itt van? Nem vagy egyedül.
- Az más, ő is nyaral, nem velem akar foglakozni. Meg…– aztán elhallgatott. Szóltak hozzá.
Felkerekedtek, bementek még egy falusi múzeumba. Késő délután lett, mire visszaindultak a kempingbe.
A lány előre ült a férfi mellé. Dénes észrevette, hogy igyekezett korábban is a közelében maradni.
- Hogy érzed magad, Adél? Biztosan kifárasztott a tegnapi evezés.
- Hát, kicsit, de kibírtam. Az állandó ülés volt szokatlan. Órákig nem tudtunk kikötni a magas part miatt. Meg féltem a nagy víztől, de a fiúk jól eveztek, meg kormányoztak, meg a mentőmellény is rajtunk volt, jól tudok úszni, persze ilyen vízben még nem, csak a strandon – csacsogott a lány.
- Tetszik a társaság? Volt, akit már korábban is ismertél?
- Nem. Ez a lány, aki itt van, vele egy gimiben járunk, de csak most derült ki. Másik tagozaton, alattam eggyel. A társaság jó, szerintem. A fiúk is rendesek, megbarátkoztam velük. Persze vannak hülyék is, de azokat kikerülöm. Heni, Henrietta, szintén az anyjával jött, elég kis naiv, vigyázni kell rá.
Vezetés közben a férfi időnként rápillantott. Ő sem lehet igazán tapasztalt. Átlagos, vele egykorúakra jellemzően öltözött, úgy festette magát, akként viselkedett. Talán egy kicsit komolyabb lehet, ha ide eljött. A többség irtózik a múzeumoktól, inkább a mobiljukat vagy a táblagépüket szekírozzák, vagy a fülükbe dugott „hallókészüléken” keresztül bömböltetik az MP-izét.
Este közös vacsora volt a kempingben. A hőség naplemente után alábbhagyott. Hétvége lévén újabb vendégek érkeztek. Megtelt a tér sátrakkal.
A partról odahallatszott a diszkó ütemes dübörgése, a vendéglők, játéktermek zsongása. A lányok és a fiúk csapatostul vonultak le.
Dénes a szomszédos presszóba ment. Sörözés közben nézték a kivetítőn az olimpiát. Több testnevelő is volt a felnőttek között, akik a fiúkkal érkeztek. Szakmai szemmel nézték a közvetítést.
Tízkor bejött egy csapat. Adél is közöttük volt. Hívta Dénest, jöjjön ő is.
- Majd később. Lemegyünk, ellenőrzést tartunk, viselkedtek-e? – mosolygott.
- Vigyázzatok egymásra! Kiskorúak is vannak köztetek – szólt a túravezető.
Egy óra múlva hárman körbejártak. A hangos zenétől nem értették egymás szavát. Elosztották maguk közt a vendéglőket, aztán negyedóra múlva találkoztak. Megállapították, hogy minden rendben, mindenki a helyén.
Dénest nyugtalanította, hogy az övéik elvegyültek a vegyes közönség között, de hát asztalt találni hétvégén mindig nehéz. A két lány anyját sem látta. Később Adélét az egyetemistával megpillantotta. Heni édesanyja állítólag az újonnan érkezettekkel együtt, a szomszéd faluba ment diszkóba. A társaság negyven körüli férfiakból állt, láthatóan pénzesek voltak. Drága italokat vedeltek. Az asszony, egy húsz év körüli csinos nővel, hozzájuk csapódott.
A három férfi, meg Gazsi barátnője, tovább sörözött, biliárdozott a fennmaradókkal.
Adél két fiúval feljött a partról a presszóba. A lány odaállt a biliárdozók mellé. Dénes hozatott vele sört, meg a lánynak üdítőt. Nem kért mást.
Aztán a pálinkára is jutott a figyelemből. Éjfél közeledett, a tulaj már zárni akart, amikor fiúk rontottak be, és keresték a főnököt.
- Eltűnt egy lány – mondta az egyik izgatottan.
- Mi az, hogy eltűnt? Veletek volt, hova lett, hogy vigyáztatok egymásra? Ki volt még ott?
- Három lány. Aztán Adél feljött az itteni fiúkkal, és mi maradtunk hárman, majd odaült még kettő fiú, de nem a mi kempingünkből valók.
- Az egyik lány, a Heni, szerintem látszott rajta, hogy nem bírja a piát, nem akart táncolni, ott maradt az asztalnál az egyik fiúval.
- Az idegennel?
- Igen… nem jöttek táncolni. Mikor visszamentünk, már nem voltak ott.
- Nem vagytok normálisak - akadt ki Gazsi – mondtam, hogy vigyázzatok egymásra!
- Vica kereste a mosdóban, nem találta – mondta a másik.
- Hívtam a mobilján, fel is vette, nagyon furcsán beszélt, nem tudta megmondani, hogy hol van, csak azt, hogy sötét van, aztán megszakadt a vonal, utána meg hiába hívtam, nem volt kapcsolható.
- Mikor volt ez?
- Egy fél órája
Mindenki rohant a partra, keresni a lányt.
A főnök sofőrje azonnal hívta a rendőrséget. Mondta, mi történt. Öt perc múlva két kocsival ott voltak, vagy nyolcan. Kutyát is hoztak.
A helység, ahol a kemping van, nincs messze az ukrán határtól. Felevezve, egy óra alatt a határfolyó túloldalán lehetnek. Motorossal negyedóra. Tűntek el már lányok errefelé, és évekkel később olasz bordélyházakból kerültek elő, ha előkerültek.
- Igazán nem ittunk sokat, egy pohár vörösbor volt előttem egész este. Heni kettővel, de ő tényleg nem bírja – monda már sírva Adél – jaj, minek is jöttem fel!
Akit tudtak mozgósítani, ment. Mindenki a lány után kutatott, kérdezősködött. Mindenhová benéztek, a rendőrök bejárták az üres telkeket, zárt faházak közé is benéztek. Néhányan a falu felé vezető útra is felrohantak. A víz mellett felvillanó lámpák jelezték a kutatók útját.
A parton buli hangulat volt, a szórakozóhelyeken nem igazán törődött senki mással, csak magával.
Végül, a rendőrökkel közösen, megtalálták Henit. A folyóparton feküdt. Mellette volt a mobilja összetaposva, a kártya ki volt véve belőle.
Az anyja is előkerült nagy nehezen. Telefonáltak utána. Hozták. Azonnal kijózanodott. Őrjöngött, még akkor is, amikor a mentőbe beszállt a még mindig kába gyerekéhez.
A városban kimosták Heni gyomrát. Hiába tiltakozott a lány, az asszony követelte, vizsgálják meg, nem történt-e erőszak. Nem történt. A lány még érintetlen volt.
Jegyzőkönyvet vettek fel a nyomozók. Mivel a gyorsteszt nem mutatott ki drogot, elengedték őket. Az anyját figyelmeztették, vigyázzon jobban a lányára.
A két idegen után megindult a keresés. A fiúk adtak nekik személyleírást.
Azt mondták, szerencse, hogy azonnal értesítették a szervet, mert nincs kizárva, hogy Heni másnap idegen honban ébredt volna fel.
Nem bírta az italt, soha nem volt részeg, talán egy korty alkoholt sem kóstolt eddig. Igazán mintaszerű, jó tanuló, pedáns kislány volt. Valószínű, hogy italába vagy erős szeszt, vagy valamilyen más szert tehettek. Később kiderült, hogy ivott az idegen fiúk kólás üvegéből, akik aztán eltűntek. A lány már italos volt akkor. Így mondták a többiek.
A presszó tulajdonosa szerint, csónakkal akarták elvinni, azért kerülhetett a partra. Jó, hogy a rendőrök kijöttek időben, és nem volt idejük.
Visszaértek a többiek. Sorra vették ismerőseiket, szomszédjukat. Gazsi létszámellenőrzést tartott. Nyugtalanul telt az éjszaka, mindenki az eset hatása alá került.