Ligeti Éva

Szívemre olvad


Szívemre olvad
elégett gyertyák viasza,
s vérem, ha alvad...
hol marad csodák vigasza?
A lelkem zokog,
egyetlen kincsem, jaj, oda!
Üres holnapok
várnak..., s rabjaként kaloda...
Feketét öltök,
elvesztett lányom gyászolom,
most verset költök,
miközben magam vádolom.
Míg szemem homály
fedi, könnyfátyol borítja,
nincs más akadály...
torkomat sírás szorítja.
A kín elvakít,
tompa árny lesz, mind, mi fényes,
belőlem szakít
a sors - hitem is szegényes.
Hát koldus vagyok,
foszlott reményű, nincstelen,
...semmit sem kapok...
csak, imádkozom szüntelen


2011-11-01

Ezen a napon lett volna 30 éves a lányunk...Élt 2 napot