Sebzetten sikoltó, vajúdó fájdalom
vérével érkezem, máz nélkül, szárazon...
átverekszem magam ábrándok bozótján,
s elbűvölök bárkit, akár egy boszorkány.
Keringő, gondolat, örvényként felkavar,
lüktető rezdülés táncával megzavar,
elárasztja testem hullámvágy hirtelen,
sodrásával sodor...hiába intelem...
Felhevült szenvedély szerpentinje repül,
csábítón átölel, szívem nem csendesül,
pásztortűz ég bennem, kék égboltig lobban,
felnyársalja lelkem, s lángol egyre jobban.
Pillanat megfogan, s percek, évek múlnak,
szivárvány színei kissé megfakulnak,
van, mikor boldogság lába jár hátamon,
máskor nyílként hasít belém a fájdalom.
Lehajló estébe belevész az álom,
egykori önmagam sehol sem találom,
hamuban hunyorgó, pislákoló parázs,
lassacskán elhamvad, s elmúlik a varázs.