:
Ligeti Éva
Emlékezés...
Úgy volt…kéz, a kézben
fogunk egykor járni,
együtt öregedve
egymás mellett állni.
Itt hagytál magamra
nincs, ki kezem fogja,
üresség várában
vagyok bánat foglya.
Szándékom téblábol,
miként köszöntselek?
hatvankilenc lennél…
- Sosem felejtelek!
Most az emlékezés
virágát rendezem,
koccintás elmarad,
de hozzád ér kezem.
Fényképed előttem
mécses-lángja táncol,
mintha csak itt volnál…
szemed hozzád láncol.
2013-09-07
/Kálmán András, a férjem, ma lenne 69 éves/
(92 szó a szövegben) (519 olvasás)