Ligeti Éva

Vénasszonyok nyara

Hosszú ruhában vének asszonya,

szoknyája libben könnyed szél nyomán,

nem érzi még, hogy várná alkonya,

felhőnyi ránc gyűl éltes homlokán.

Deres hajába ezüstszín helyett,

megannyi színt font őszi napsugár,

bíborló ajka kacéran nevet,

körülrajongja ezernyi bogár.

Egynémely napon azért szeszélyes,

haragra gerjed, vihara tombol,

kikel magából, már-már veszélyes,

aztán lecsitul, s nyugton dorombol.

Amíg a padon könyvében lapoz,

hirtelen-nyarat rozsdával fedi,

elillan gyorsan, immár nem haboz,

hulló gesztenyét már az ősz szedi.

2013-11-03