Kiscsillag visszavág

Ennek a történetnek a szereplői élő emberek, tehát nem sok konkrétumot irhatok. De attól még igaz, megtörtént, és jó!

Szóval Kiscsillag, aki amúgy még rokonom is, a Bezzegvári kórházban dolgozott. Anyuci ajánlotta be, mellette melózgatott, nem is volt semmi gond. Hanem, Kiscsillag egy igen helyre leányzó volt, méznél édesebb pofival, és olyan szemekkel, amik 9-99 éves korig garantáltan egysíkú gondolatokat ébresztett minden hímnemű emberben. És 19 évesen élete legszebb virágjában még a szenteket is eme gondolatokra kényszerítette volna.

 Szent ugyan nem volt a környéken, hanem kandúrka akadt bőven. Apuci biza csőre töltötte a dugós puskát minden este. Nem mintha kellett volna, hiszen Kiscsillag nevetve pöccintette le az ajánlkozókat, addig a napig, amikor meglátta Nagyőt. Kapcsolatuk szerényen indult, mint a puskapor és a gyufa tenné.

Nagyő Billy Zane és Patrik Swayze minden sármját egyesítette magában. Ibolyakék szemeiben annyi huncutság csillogott, hogy még a bongyor focista-frizurát is megbocsátotta neki bárki. Ajkai ívét a görög szobrok is irigyelték, álla pedig akkora volt, hogy a Titanic egy hasonlóval tuti elpöckölte volna azt a bizonyos jéghegyet.

Mikor Nagyő már egy ideje eredményesen legyeskedett a ház körül, Kiscsillag láthatóan kigömbölyödött. Nem csak a boldogság volt ebben a ludas, hanem a kikevert fehérje is, két tojásból, ami köztudottan kilenc hónapig hízlalja a hölgyeket. Mindenki mondogatta a dolgot, hogy ugyan baba lesz, de Kiscsillag konzekvensen tagadott. A mondogatók vállat vontak, hogy hát ő tudja a dolgot, és nem is foglalkoztak vele többet.

Egészen addig a napig, mikor a kicsike egy hirtelen felállásnál magába roskadt, és mellézuhant. Nosza, vitték is egyből a belgyógyászatra, hiszen az ottani okos doktorok majd megmondják a hiba okát. Az orvos először komolyan, majd egyre érdeklődőbben hallgatózott a sztetoszópon. Többször is megtörölte, megkocogtatta a műszerét, majd közölte, hogy egy emelettel feljebb kell vinni a hölgyet, mert vagy két szíve van, vagy tartózkodik odabenn még egy személy.

A szülészeten Gyerekgyártó doktor vette finom lapátkezeibe az ügyet. Pillanatok alatt ki is derült, hogy hát hét hónapja valaki kovászt tett a tésztába. Nosza lett is megmondtamozás. Leginkább Bőrlégző nővérke, a kórház hírközpontja aktiválta magát. Bőrlégző nővérke arról volt híres, hogy napi ébrenlétében csak egyetlen másodpercre nem beszélt. Az a másodperc is két részre oszlott, 0,5s az ébredés utáni, ugyanennyi az elalvás előtti szünetre esett. Oxigénellátása alighanem bőrlégzéssel történt, mert a tüdejéből kizárólag kifelé jött a levegő, lélegzetet venni még a saját halláskárosult és idegroncs anyukája sem látta.

Amíg Bőrlégző nővérke a többiek informálásával volt elfoglalva, Gyerekgyártó doktor a drótüveg-lapú asztalától próbált beszélgetni Kiscsillaggal.

-Hölgyem, hogyhogy nem vette észre a terhességét?

-Háát, még sosem voltam így... -pironkodott Kiscsillag.

-Na jó, de azért csak volt már férfival... Meg az anyukája is felvilágosíthatta...

-Nem, nem beszélgettünk ilyenekről. A barátommal sem.

Gyerekgyártó doki szemöldöke magasra szaladt.

-Maga nem tudja, hogyan lesz a gyerek??

-Nem...

-De annyit csak tud, hogy a vérzésével összefügg?

-Nem, nem tudtam. Meg aztán örültem is, hogy végre abba maradt.

-Örült??? -emelkedett meg a doki hangszíne.

-Igenis, mert nagyon utáltam. Végre megjavult a szívem. Vagy nem?

A doktor kezében megállt a toll.

-A szíve? Mi köze ehhez a szívének?

-Hát, anyukám azt mondta, hogy holdtöltekor a rossz vér lecsöpög a szívemből a hasamba, és az folyik ki ott lent.

A reklámtoll halk reccsenéssel búcsúzott használhatóságától.

-Hogy a mi??? Milyen rossz vér?  -A doktor hangja már egy oktávval magasabb volt a megszokottnál.

Kiscsillag értetlenül nézte a lilás arcszint. Gyönyörű macskaszemei villogtak a neonfényben.

Gyerekgyártó doki kétségbeesetten próbálta összeszedni gondolatait. Logika híján az asztal vaskeretébe kapaszkodott.

-Ééés, már megbocsásson, de hát ez a gyerek ott benn nőtt, rugdosott... -próbált ésszerű lenni.

-Igen... Meg is írtam a végrendeletemet, mindent Nagyőre hagyok.

A doktor ádámcsutkája folyamatosan járt le-fel, erős lelki tusáról téve tanúságot. És, amire még sosem volt példa, Bőrlégző nővérke is érdeklődve elhallgatott.

-Végrendelet...-nyögte elhalóan. A hirtelen csendben visszhangzott a vizsgálóban a szó.

-Igen, mert éreztem én, hogy nő idebent ez a valami. És mozgott is. Sokat gondolkoztam rajra, és rájöttem, hogy gyógyithatatlan vagyok, hiszen nagy is, mozog is. Előbb-utóbb meg fogja enni a májamat.

-Pontosan mi is? -érdeklődött Gyerekgyártó. Bőrlégzőben a szusz is bennakadt.

-A rák, ami bennem van. Ugye?

Gyerekgyártó doktor homlokán ma is látható az a hat öltés, amivel kollégái összevarrták a homlokát. Az asztal lapjának drótüvege ezer darabban került a kukába.

Kiscsillag az eset után egy hónappal egészséges leánynak adott életet. Gyerekgyártó doktor előtte egy héttel csatlakozott egy féléves Antarktiszi expedícióhoz. Azóta már nyugdíjas, de néha felsír álmában, és olyankor Kiscsillag nevét kiabálja.

Az eset után Kiscsillag és Nagyő természetesen összeházasodtak, Kisfaluba költöztek, és boldogan éltek... majdnem egy évig.

Akkor jött a nagy hír, hogy a falu óvónénije egy gyönyörű kisfiúnak adott életet. A kicsike ibolyakék szemekkel, focista-frizurával érkezett, és az állával repesztette köldökig az anyukáját.

Persze lett haddelhadd, a dínomdánom után szánombánom. Pár hét duzzogás után a párocska kibékült, és éltek tovább, mint a galambok. Szó szerint, mert hol egyik, hol másik repült ki a fészekből, ették, amit találtak, és magasról sz@rtak mindenre.

Hanem egyszer csak Kiscsillag megint gömbölyödni kezdett. Nagyő kedvtelve nézte párját, hogy végre így már nem oly feltűnő az ő sörhasa. Kiscsillag már tudta, hogy nem a rák nő benne, rendben meg is szülte a kis lurkót, akit idővel oviba kellett adni. Ahhoz az óvónőhöz, aki szintén nem rég jött vissza a gyesről.

Szegény, próbált ő kedves lenni, de elég fogcsikorgatósra sikerült a dolog.

A napok múltán azért kissé többet beszélgetett a két nő. Az óvónéni tréfásan meg is jegyezte, hogy a fiúcska milyen eleven, és hogy fura mód nem Nagyőre hasonlít, hanem az ő postás férjére. Kiscsillag csak mosolygott.

Másnap popsitörlésnél az óvónéni rémülten fedezte fel, hogy a gyerek popsiján a lepke alakú anyajegy is ugyanott van, ahol a férjén.

Mikor közölte a felfedezését Kiscsillaggal, az ismét bájosan rámosolygott:

-Miért, azt hitted, csak az én férjemnek lehet zabigyereke?

Az óvónő sírógörcsöt, majd komplett idegösszeroppanást kapott, és hosszabb időre szabadságra küldték. Később a házassága felbomlott, hiszen mindkettejük félrelépése vad gyümölcsöt termett. Soha többé nem tudott gyerekekkel foglalkozni.

Kiscsillag is elvált a Nagyőtől. Ma az anyjával, két gyerekével, kilenc macskájával él, és szorgalmasan jár templomba. Meghízott, egykori márvány keblei is térdig érnek.

De a mosolya a régi.

2013. január 13.