Álompár

Volt egy fiú, tiszta lelkű,

egy szép leány, tenger-szemű,

-kiket a világ csak bántott-

kéklő éjben álmot látott:

Boldog világ- melybe' nincs még

bú, se gond, se idegesség-,

szívek vágya, álmok földje

fogadta be, tán örökre.

Vágyak földjén barangolva

szép emlékek jöttek ujra.

Minden, ami jó volt egykor,

szép és tüzes, mint a meggybor.

Ami egykor szép lehetett,

most még szebb lett: csak nevetett

mind a kettő; álmok földjén

életüket ujra élvén.

Nem volt többé bú és bántás,

szürkeség, sem kiabálás,

nem gyötörték semmi gondok

- bizony hidd el, amit mondok!

Patak partján, szép füzesben

találkoztak ím ők ketten.

Tenger-szem és nemes lélek

mindörökre egymásé lett.

Együtt minden kétszer csodás,

tartja a bölcs régi mondás.

Szerelmesnek nincs "nem lehet",

ő az, ki mindent megtehet.

Együtt járják a világot,

felfedeznek minden álmot,

s mit a világ megtagadott,

képzeletük mind megadott.

Künn, a valós világokban

gyászmenetek találkoznak.

Fiú és lány- két szép halott,

kiknek jót csak álom adott.

Sírás-rívás hangzik innen,

bús gyászének száll eminnen.

Eszükbe jut pillanatra,

hogy míg éltek, mit NEM kaptak.

Port a pornak visszaadják,

hűlt testüket megsiratják.

Ámde ködös álmaikba

még egy szóra visszavágynak.

-Én már álom-mezőn járok,

nem kellenek bús sirámok.

Míg éltem, nem szerettetek;

itt az idő: feledjetek!

És eltűnik mindörökre,

párja várja álom-földre.

Nem úr ottan senki kénye,

csupán a szeretet fénye.

A földön még sokan vagyunk,

ne rontsátok el a napunk!

Szeretettel, mosolygással

jól kijövünk majd egymással.

Nem kell álmodni a jóról,

becsületes, tiszta szóról:

Csak ezt adjuk meg egymásnak,

szép lesz a múlt, szebb a holnap.

99.06.21.-23.

0:18

Éles hangú kritikák előtt kéretik megnézni a dátumot.... :))