Oly mélyen aludtál, akár egy kisgyermek.

Álmodban néztelek, s éreztem: szeretlek.

Mikortól és miért? Magam sem tudom,

meghozták a vágyat bíborszín alkonyok.

Ragyogó hó-tested lágy lankáin járva

mindig csak elragad vad szenvedély árja.

Tüzes mély öled és feszülő melleid

ujra csak felszítják lobogó vágyaim.

Simogató kezed, ajkad csacsogása,

tiszta hegyi patak szemed villanása.

Hűs, kedves mosolyod lelkem csitítgatja,

Eper színű ajkad szomjam oltogatja.

Folyton hozzád bújnék, akár egy kisgyermek,

mindig csak néznélek, érezzed: szeretlek.

Mikortól és miért? Jobb, ha nem tudod.

Hagy szítsák a vágyad bíborszín alkonyok.

99.07.06.

02.53