Téli este...

Téli este, síron ülve
-mellettem a mécs lobog-
Szürke ködben elmerülve
életemre gondolok. 

Nem voltam én hős, se gyáva,
és nemigen tettem jót,
 de nem löktem senkit sárba,
nem küldtem gyilkos golyót. 

mocskos szürke köd gomolyog,
mellettem egy árny lebeg:
ő is csak múltjára gondol,
egyek vagyunk: szellemek. 

Fátyol lebben, köd felreppen,
izzó lélek közeleg:
megáll mostan, épp mellettem,
kérdésére felelek. 

Elmesélem életemet,
mit érzek, mit gondolok,
a halálban mit remélek:
és az Isten mosolyog. 

Megbocsátja minden vétkem,
s nem csak hiszem, tudom már:
Tudom immár ezer éve,
hogy az Isten köztünk jár. 

98.04.29.23:55