Cím: Hoszéarmandó visszatért!
Szerző: cirimok - Budai Ferenc
(12-03-2016 @ 08:26 pm)
:
Hoszéarmandó visszatért!!
Tegnap este történt egy apró baleset, s ma a kórházban kezdtem a napot. Konkrétan a kutyával volt némi kaland, aminek a fránya gravitáció és a betonplacc vetett véget. Nem, nem vak komondor, csak egy túlzottan bújós, utcáról befogadott vegyesvágott, aki a negyven kilójával szó szerint levett a lábamról. A beton csak csendesen feküdt, de mégis ő járt a legrosszabbul, mert 130 kilómmal ugrottam rá, és ha tudott volna, hát sírva fakad.. így csak csendesen porladozott kicsit.
A képesebb felemnek nem tett rosszat, mert eddig is úgy néztem ki, mint Shrek és egy jóllakott napközis rosszul sikerült szerelemgyereke, de a kezem kissé megreccsent. (A telehold méretű hátsómat nehezen kezelem, de a sörösdobozt még átérem... szóval megmaradok!)
Szóval, reggel kórház, járóbeteg-ellátás. Aki járt ilyen helyen, az tudja, hogy kb olyan, mint egy katasztrófa sújtotta terület zombiellátója... Hálózsák, könyv, telefon és három napi hideg élelem szükségeltetik minimum.
Beálltam a sorba, helyből két sorszámot kaptam... vagy fogynom kéne, vagy kinéztek belőlem valamit, amiről még nem tudok...
Csendesen fogyasztottam az amúgy is véges oxigént, mikor a váróban megjelent egy hupipiros szoknya... arany szegéllyel... felette kis zeke, és egy dióbarna arc hét mérföldes mosollyal!
Persze egyből mellém, ült, és beszélgettünk... volna, ha be nem rombol az ifjú Hoszéarmandó is!
Anyuka finoman rámkacsint, aztán hatalmas fölénnyel inti gyermekét:
-Na, te gyerök, há' mostan legyen nagy a pufád' ! Há' nem megmonttam, hogy gyün a zsákos ember? Ittvan, e!
Hoszéarmandó körül a levegő is megfagyott. Szegénykém már pont meggyőzte magát, hogy egy orbitális átverés volt az egész, most meg itt van ez a rosszarcú fekete antimikulás, és láthatóan jóban van anyucival. És tuti, hogy az ő bezsákolását beszéljük meg éppen...
Csóri gyerek szerintem viaszosra sápadt, bár az a a szép nyári színe mögött egyáltalán nem látszott. Akkorát nyelt, hogy azt szerintem egy emelettel feljebb is hallották. Szeme nagyra nyílva a hátizsákon, féloldalasan sasszézva húzódott a tőlem legtávolabbi pontra, ahol azért még anyucit is elérte.
Anyuci fontoskodó arccal fordult felém, és folytatta a soha el nem kezdett mondatot:
-Szóval akkó minden rossz purgyét elviszel? Az enyimé se akar szoút foganni...
Én meg minden önuralmamat összeszedve komolyan helyeseltem...
Szorult helyzetemből szabadított ki apuci és két szépen fejlett hasonmásának érkezése. Asszonykája egyből odakiabálta, hogy gyere mán Lajos, itt a zsákos ember, Hoszéarmandó meg nem hitte el... De mingyá el is viszi, ja!
Na vazze, törököt fogtam, ha ezek tovább tolják a tréfát. Mert oké, felkapom a kiscsákót, elviszem az ajtóig, de mi van, ha átlát a szitán, és nem tojik be?
Apuka nagyot villanó szemmel tolta tarkóra a bézbólsapit, aztán odahívott egy szóra...
Felrémlett bennem, hogy minden porcikám fáj, tehát sokat nem rontanak a helyzeten: alattunk a hullaház, felettünk az intenzív, szóval kétesélyes a dolog, meg aztán a dokik is tanultak újraélesztést, bár abban a "három bicska a gyomorban" típusú nehezítés tuti nem volt benne.
Hallótávon kívül aztán vállamra tette a kezét -én közben vártam a gyomrost... -aztán maffiósan rekedt, tompított hangon tájékoztatott a nevelősdi hatásáról. Kislajoska, aki nekem már csak Hoszéarmandó marad, egész este nyugton volt, este első szóra ment lefeküdni, és hát nagyon örülnek nekem. Csak azóta eltelt három nap, szóval most pláne jó a találka, és a vendége vagyok egy sörre bármikor.
Kb ilyen lehet megfulladás előtt fél másodperccel feljönni a víz alól. Vagy amikor levesznek valakiről egy elkóválygott úthengert. És még vasmérgezésem se lett a túl mélyre tolt pengéktől.
Valamit habogtam, hogy hát mi apák tartsunk össze, meg minden...
Az asszisztens hölgy beszólított, a doki pillanat alatt röntgenezett, kiértékelt, hazaküldött.
Távozóban még bevallottam a kis történetből írt sztorit apukának, akinek éjfekete szeme vékony csíkká húzódott.
-Láttam, tesó... Jaú vót! Ha rosszat írtá' vóna az asszonyrú, megkereslek!
Mire az egyik kísérő is vállon veregetett: -Figyejjé, ha akarsz, írjá rólunk! A **ban megvagyok minden este! Gyere oszt lesz mit írni!
Most azon filózok, hogy jól esne egy söröcske...
(613 szó a szövegben) (213 olvasás) 
|
