Cím: A kortalan NŐ
Szerző: cirimok - Budai Ferenc
(11-09-2019 @ 08:32 pm)
:
Kivételes nap volt ma.
Anyósom visszahozta a hetes nyaralásból a lányokat (Köszönöm neki a csendet és a nyugalmat, nagyon jót tett velünk!), és együtt a hatvani strandon tettünk pontot a hétre.
A vízben ringatózva néztem a lányaimat, ahogyan az anyjukkal voltak. Igazi barátnők, évődtek, cívódtak, nevettek a csillogó hullámok közt.
És milyen a magamfajta fantázialovag firkász, a többi nőt, lányt sem a tankini miatt néztem, bár lett volna mit...
Lassan fogalmazódott meg bennem az érzés, ami azóta sem hagy nyugodni.
A NŐ.
A nő, aki ezer arcú, ezerféle, ezer korú.
De mindig gyönyörű...
Kezdetnek ott vannak az egészen kicsike lánykák. Igazi kis ázott verébfiókák, csivitelnek, ugrándoznak, mint egy zsák bolha. De a cuki fürdőrucikban már ott van a Nő, aki hódít, aki elvarázsol. A mozdulat, ahogy kiseprik a vizes hajukat az arcukból. Ahogy félig hátrafordulva ránevet a szülőre, ahogy pipiskedve szalad, fejét hátrahajtva kacag. S ha el akar érni valamit, egy pillanatnyi pózolás, egy sután dobott puszi, és a zordon apuka, a fájós lábú nagypapa, de akár a szájtáti idegen is csattogó lúdtalppal rohan fagyit, palacsintát, üdítőt venni. Egyetlen pusziért.
Aztán a kiskamaszok, akik már tudatában vannak szépségüknek, de ha észreveszik, hogy figyelik őket, már bezárkóznak egy rosszalló pillantás mögé, és onnan utálják a világot. Egészen addig, míg valamelyik barátnő ki nem zökkenti őket, és akkor feslő rózsabimbóként mutatják a gyermeki én és a kezdődő nőiesség kaleidoszkópját.
Következő korosztály a kamaszlányok.
15-20 évesek, ragyog belőlük az Élet szépsége. Bőrük feszes, izmaik ruganyosak, testük kihívó és gyönyörű, elegyítve a tiltott gyümölcs kívánatosságát a későbbi nagy ölelések ígéretével. Arcuk ragyogóan szép, hosszú hajuk romantikus hercegnőket idéz, alakjuk tökéletes, akár karcsú, akár dundi.
Persze mind elégedetlen magával, mert ez a trendi, és mind tele van gyűlölettel a felnőttek világa felé, ami egyre kíméletlenebbül rángatja le őket álmaik csillámpónijáról. Ha a szemembe néz, mind elpirul, vagy elkomolyodik, mert ők már tudják, hogy a lekükbe látok. Tudják, hogy látom bennük a nőt, a kislányt, a szeretőt, a butuska gyermeket -egyszerre.
Az ifjú hölgyek, 18-25 között már mások. Ők nem komorodnak el, hanem lefitymálva néznek vissza, mert azt hiszik, csak a testüket kívánó vén kecske vagyok én is.
Naná, férfi vagyok még, ők pedig maga a Fiatalság, az Élet, a Szerelem, a Termékenység. Ki ne kívánná az ifjúság cseppjeit? És az bizony az ő ajkukon terem...
Tudatában vannak saját szépségüknek, ölükben a végtelen gyönyörrel tele éjszakák ígérete, és pontosan tudják, hogy bármit megkaphatnak egy kis mosollyal, huncut pillantással.
Viszont ők már tudatosan használják csáberejüket, ki jobban, ki kevésbé. Pedig bármelyik lehetne az a szirén, aki bármelyik férfit, mint Odüsszeuszt elcsábíthatnák, őrületbe kergethetnék.
Jöjjenek az ifjú anyukák.
Kisebb vagy picit nagyobb gyermekkel, esetleg többel. Fáradtak, ezer felé figyelnek. Már nem feszülnek párductesttel a napfénybe, hanem az anyai szeretet puha ölelését kínálják -leginkább csak a gyermekeiknek.
Válluk gömbölyded, combjuk és csípőjük kitelt az anyaság odaadó önfeláldozásában. Smink, műköröm, frizura már olyan luxus, amit nem nagyon engedhetnek meg maguknak. Keblük már nem akarja kiszakítani a fürdőruhát, és férfi akkor adhat nekik legnagyobb gyönyört, ha egy délutánra elviszi a gyerekeket, és végre pár órát önmagukra fordíthatnak.
Sokan vélik úgy közülük, hogy számukra vége a szépségnek, a szerelemnek, pedig csak a szabadságuk csökkent le. Gyönyörűek ők még mindig, mint a nyári nap, adakozók, gondoskodók, mint az anyaföld.
Az érettebb hölgyek is képviselve vannak.
A gyerekek már nagyok, esetleg kirepültek, a férj -ha van még egyáltalán- már unalmas, így a vágyaikat magukkal hozzák ide is. Igényes frizura, visszafogott, de hódító smink, elegáns, tartózkodó mozgás, szoláriumozott, kozmetikázott bőr. Párducléptekkel járnak, combjaik közt a megértő befogadás, karbantartott testükben a kiéletlen vágy és a türelmes vadász válogató türelme lapul.
A másik típusuk a hétköznapokba belefáradt anyuka, aki csak lazítani akar kicsit, pihenni. Nincs smink, fodrász, testük gömbölyded, hasukon az Anyatigris-érdemrend gyöngyház-szín striái és a három műszak emberőrlő mókuskerekének hurkái.
Combjuk és karjuk puha, rengő, mert a folyamatos adás, az önmagából való áldozatok bizony nem hagynak időt a karbantartásra. Nekem mégis ők a legszebbek, mert mindent, de mindent feláldoznak a családjukért, ami talán nem is tudja méltóképpen értékelni ezt.
De az anyákat ez nem érdekli, mert adnak, csak adnak, időt, erőt, szépséget, egészséget, és látszólag személytelenné válnak a család szolgálatában. De a hamu alatt ott izzik a parázs, ami még acélt is olvaszthat.
Csupán hozzáértő férfi kell, hogy kedveséggel, szép szavakkal a kihúnyónak vélt kis szikrából hatalmas tüzet varázsoljon. Ha ezek a nők megpihennek, kisimulnak, a földi boldogságot hozzák a megpihent, lenyugodott kapcsolatok mindennapjaiba.
Ők a ragasztó a családban, ők a biztos pont és a házi oltár, rajtuk és körülöttük forog minden fontos dolog.
Ők a határidőnapló, a házibank, az élelem és a szeretet forrása, a tiszta ruhák és a meleg otthon tündérei. Szeretet és kedvesség van bennük, ami a hétköznapok malmában gyakran megfakul ugyan, de fényük soha nem törik meg.
Végül jönnek az ötvenes és felette levő korosztály.
A gyerekek kirepültek, jó esetben már minden tekintetben szabadok, pontosan tudják korlátaikat és lehetőségeiket.
De azt is, mitől döglik a légy, ezért aztán már ők fixírozzák a férfinépet, egyetlen pillantásal osztályozva: semmibe véve vagy elcsábításra alkalmasnak találva. A csábítás persze itt már ritkán szól a testiségről, bár nem szabad leírni őket.
Bőrük nem feszes, testük nem acélos, de a tekintetükben ott a tapasztalat, ami felkelti a férfiak érdeklődését. Fodrászolt haj, karbantartott test, még ha kicsit hurkás és narancsbőrös is, de még mindig tud kívánatos lenni.
Ők már többnyire csak a pillantások skalpjait gyűjtik, kedvesen és megértően mosolyogva a hozzám hasonló bámészokra. Mögöttük egy fél élet, kalandok, tapasztalatok, ezért aztán már nem lehet őket gyermeteg férfitrükkökkel elcsábítani.
Ha ilyen hölggyel kezd valaki, az kösse fel a gatyót, de alaposan. Ezek a nők már úriembert akarnak, lovagot, nem fehér lovon, hanem sétapálcával és stílussal. Nem kandúrka kell nekik, aki végighancúrozza velük az éjszakát, hanem érett férfi, akinek gondolatai, férfias szokásai vannak, aki cigaretta helyett szivart szív, és egy korsó sert is utánozhatatlan stílusban, kimért mozdulatokkal tud meginni. Az ilyen nők beértek mind szellemileg, mind anyagilag, így a pénz nem érdekli őket.
Utazni akarnak, kihasználni lemenő napjuk utolsó sugarait, megcsillantani múló szépségük óarany ragyogását, és a férfi egyéniségét keresik, nem a tárcáját.
Utolsó és egyetlen kiábrándító nőtípus a nyanya.
Kortól függetlenül. Neki semmi sem jó, a nyárban a meleg, a télben a hideg zavarja, tavasszal a pollen a baja, ősszel a hulló falevél.
Mindenben a hátsó szándékot keresi.
Mindig siránkozik, csak a rosszat látja.
Mindig beteg, mindig fáj valamije, mindig rosszul van.
Neki soha nem volt teljes a boldogsága, minden férfi csak "azt" akarja, és ezért soha nem is adta meg nekik magát.
Éppen ezért nem volt soha szerelmes, nem járt a mennyorszában, mikor kedvese ölelte -mivel nem is volt neki... Ezért aztán nem is élt, és ezért gyűlölettel tekint mindenkire, aki fiatal, szép, vidám, szerelmes.
ha valakiről sugárzik a boldogság, az egyenesen maga a Sátán, aki az ő keserű, színtelen, árnyakkal tele világát szétdúlja és fényével bepiszkítja...
(1112 szó a szövegben) (204 olvasás) 
|
