Cím: A Betűmanó (mese)
Szerző: cirimok - Budai Ferenc
(12-21-2021 @ 01:18 pm)
:
- Szia Matyesz! –hallatszott Anya hangja az iskola folyosóján.
Matyika nagyon megörült. Itt van Anya! Odaszaladt hozzá, és megölelte.
- Milyen napod volt? –kérdezte Anya.
- Jaj, nagyon szuper volt! –lelkendezett Matyesz. Képzeld, én olvasok legügyesebben az osztályban!
- Huu, nagyon büszke vagyok rád! –nevetett Anya.
- Az ebéd is piros tészta volt, és hatalmas adagot kaptam! Ebéd után meg az udvaron hintáztunk és fogócskáztunk.
- Akkor tényleg jó nap volt! –nevetett Anya. Gyere, bevásárolunk otthonra, aztán picit tanulsz, és beszélünk a mamival is.
A bevásárlás hamar megvolt. Matyika a jó jegyekért kapott csipszet és Nutellát is, amiből a kedvenc szendvicse készül.
A pénztárban egy ismeretlen, szép lány ült.
- Szia! Matyika vagyok! –mutatkozott be Matyika. Te ki vagy? Hol laksz? Öreg vagy? Van gyereked?
- Hűha, mennyi kérdés! –nevetett a pénztáros lány. Eszter vagyok, húsz éves, és nincs gyerekem. Még anyukámékkal lakok. Te hány éves vagy?
- Hét, és én olvasok legügyesebben az egész osztályban! –büszkélkedett Matyika.
- Akkor lehet, hogy téged is meglátogat majd a Betűmanó? –kérdezte Eszter.
- Betűmanó? –csodálkozott Matyesz.
- Bizony! Sokszor észre se veszed, hogy ott van. Csak olvasol, bebújik a fejecskédbe, és olyan, mintha ő mesélné a történetet. Te meg látod magadban, mint egy mesefilmet. Szereted a meséket? –kérdezte Eszter.
- Igen! –nevetett Matyesz. Főleg a Mancs őrjáratot meg az Oroszlánkirályt.
- Azt én is szeretem! –mosolygott Eszter.
Otthon már Zsobi és Janka nagyon várták Matyeszt. Nagy ölelést kapott mindkettőjüktől. Apa meglepetést hozott, sajthambulgelt mindenkinek. Jól be is vacsoráztak.
- Nézd csak, Matyesz, én eszek hozzá paradicsomot is! –mutatta Apa. Matyesz fintorgott.
- Nem szeretem a zöldséget. Olyan undi.
- Nem is az! –mondta Zsobi. A paradicsom karika olyan, mint egy virág. A paprika meg, mint egy homokozós játék. Az oviban ettünk borkolit, az meg olyan, mint egy kis fa. Én voltam az óriás, és fát ettem! –nevetett. Fura íze volt, de pont azért volt érdekes. A borsó meg olyan, mintha picike édes labdákat ennék.
- A borkoli, az brokkoli. –javította ki Anya. De tényleg, mindegyiknek más íze van, és pont ezért jók. Az uborka közepe meg átlátszó, mintha kis ablakok lennének benne. Igazából egy csomó játékot eszünk! –nevetett.
Vacsora után Matyesz elővette a leckéjét. Nagyon ügyesen haladt, de az egyik matek feladat kifogott rajta.
- A macska rúgja meg ezt a matekot! Nem tudom megcsinálni! –pityeredett el.
- Szerintem azért, mert még nem vagy igazi nyomozó. –mondta valaki.
- Hát te meg ki vagy? És hol vagy? –lepődött meg Matyesz.
- Még alig ismerlek, nem merek előjönni. Majd néha picit segítek azért, jó? –hallatszott a rejtélyes hang. Képzeld el azt, hogy egy nyomozó vagy, aki a csokitolvajt üldözi. Lehet, hogy a csokiboltos csalt? Ki kell számolni, mennyi csoki van az üzletben. Az összeadás a beérkező szállítmány, a kivonás meg az, amit eladott és elvittek.
Matyesz nyomozó felvette a ceruzát, és okosan megoldotta a feladatot, Apa nem győzte dicsérni.
Magyarból el kellett olvasni egy mesét. Hiába volt Matyika a legügyesebb olvasó, néhány szó becsapta, ezeket újra el kellett olvasni, hogy helyesen értse őket.
- Ugye, ez is olyan, mint egy nyomozás? -hallotta a hangot. Itt is van, aki igazat mond, és van olyan szó, aki be akar csapni. Ha nem figyelsz, másnak mutatja magát. De én majd segítek!
- Hol vagy most? –kérdezte Matyesz.
- Itt, a könyvben. Meg a fejecskédben. Én segítek okosodni.
- Akkor te vagy a Betűmanó?
- Bizony. Figyeld a nagy A betűt! Ott a sapkám hegye. A nagy H meg az ágyacskám. A J betű meg a horog, amivel a kanyargó S betűt kapom el.
- Látom mindet! –nevetett Matyesz. Csak bele ne essél egy U betűbe.
- Nem baj, majd egy Z lépcsőn kiugrok! –nevetett a manó is.
- De te milyen vagy? –kérdezte Matyika.
- Pont olyan, amilyennek bent a buksidban elképzelsz. –válaszolt a manó. Nem fáradtál még el?
- De igen, egy kicsit.
- Pihenj csak nyugodtan. –mondta a manó. Én most már itt leszek veled. Minden nap, amikor olvasol, segítek neked, és nemsokára minden mesét úgy látsz majd magadban, mint egy rajzfilmet. Mesélek majd a tudományról is, amit annyira szeretsz. Sok könyv van telis-tele okossággal, és mindet elmesélem neked. Csillagokról, bolygókról, autókról, meg amiről csak akarod.
- Köszönöm, Betűmanó! –gondolta Matyika, és becsukta a könyvet.
Messengeren felhívta a mamit, és elmesélte neki a mostani kalandjait. Közben pedig azt vette észre, hogy a betűk mindenhol mosolyognak rá. Minden szó el akarta mondani, mit is jelent. Matyesz pedig tudta, hogy ő bizony mindent meg fog tanulni, és olyan okos lesz, mint még soha senki. Talán még Apánál is okosabb! Pedig ő tényleg mindent tud, egész nap lehet őt kérdezgetni.
Fürdés után megfogta a kedvenc Cicát, és lefekvés előtt még odaszaladt Anyához.
- Anya! Puszi, simi, ölelés? –nevetett rá. Hatalmas puszit, nagy simit és egy olyan nagy ölelést kapott, mint egy nagy kabát. Anya szeretgetése nagyon jó volt!
Be is bújt a jó puha ágyacskájába. Matyesz magához szorította kedvenc babatakaróját, és miközben a csillagokat nézte a szobája falán, arra gondolt, hogy tényleg jó dolog lesz mindent megtanulni. Biztos volt benne, hogy innentől kezdve már mindig segít neki a kis Betűmanó.
2021.12.21.13:00
A mese egy autista kisfiúnak készült, anyuka adott támpontokat és jellemző tulajdonságokat.
(833 szó a szövegben) (76 olvasás) 
|
