Továbbgöngyölt gombolyag
- védőpajzsként -

Azt érezte,
hogy milyen jól esik, hogy eljöttem,
de azt nem érezte,
hogy most nem engedhet el.
Sírni kezdtem,
frusztrálta, üresen nézett rám,
néha magához húzott.
Tudtam, hogy nem érti, hogy most
nem engedhet el,
de muszáj volt hallgatnom,
hogy ki is mondja.
Hosszan csókolóztunk, nem vággyal,
a búcsúzás elhaló vergődésével csupán,
mikor beállt a busz.
Könyörögtem,
hogy most ne engedjen haza.
A válasz "de"-vel kezdődött,
két újabb könny szaladt az arcomra.
Felszálltam. Integetett,
integettem.
Vártam még tán valahol némán akcióhőst,
busz-megállító üldözős jelenetet,
de csak egy hátat láttam,
s szapora lépteket.
Egymagam lenni a nagyobb rossz-e,
vagy alkutkötve folyton ígéretet szegni?
Nem értette,
hogy most nem engedhet el,
s én cserébe nem mondtam,
hogy odafele megfogadtam,
hogyha most hazaenged,
akkor én végleg hazamegyek.