Egy torontálvásárhelyi nap után

Nemrég érkeztem.
Összegyűrten,
fáradtan.

Idegen emberek marhaságától felcsigázva
taposom szeretteim.

Megszokták már.

Görcsberánduló karjaimmal tépem tehetetlenségem,
majd még tehetetlenebbül rogyok össze.
Becsületem? Rég az ördögnek adtam!
A Pokol legsötétebb sarkába van bérletem.
Keserű szavaim porladnak hamuvá,
s hiába kiáltok már a vad őszi szélbe.

Álmaim hagytak magamra,
vagy épp űztem el őket mellőlem.
Keserű emlékek hajtják tilóra fejem.
Beletörődök ebbe is,
megtörtem.

Hideg zuhanyt veszek,
lefekszem.

Utoljára tán.

Mohol 2009. szeptember 25.