Mi maradhat még
a haldokló remény után…
Fájdalmas sóhajok
dermedt csendjében
rimánkodó tekintet,
márványba csapódó,
könyörgő,
halk kiáltás csupán…
Őrjöngő, féltékeny,
vad indulat közeleg,
mit rettegő, könnyes
alázattal viselek…
Tudom, hogy legyőztek,
védtelen életemmel
halálra gyötörtek…
Mi maradhat még
pusztuló önmagam után…
csak a remény, mit
két lábbal tiportak,
sárba tapostak,
egyetlen hanggal csupán…
A remény az,
mit nem adhatok,
utolsó szalmaszálként,
már csak ebbe kapaszkodhatok,
ha föladnám,
föladom létem,
föladom álmaim,
föladom szerelmem.