Amit látsz - úgy hiszed – megvalósult álom,
angyali mosolyomtól csillog boldog világom,
ragyogó szemeim perzselő ékkövek,
pillantásom felolvasztja a legnagyobb jéghegyet.

Csendes szavam édes nyugalmat áraszt,
ölelő két karom kérdésedre válasz,
úgy hitted, minden pillanat csak érted él,
lélegzetem is csak forró szerelmet remél.

Mikor bántottál, kérdeztelek,
mikor csendesedtél, értettelek,
mikor magányra vágytál, küldtelek,
mikor belém rúgtál, szerettelek.

De minden fájdalom kifakad egyszer,
küzdelmem már feladtam ezerszer,
nincs már mit óvjak, megölted lelkem,
vérengző démonná vált angyali létem

A bosszú az, mi éltet, visz tovább előre,
kegyetlen szárnyaimmal hullok le a földre,
utolsó erőmmel még a pokolba rántalak,
végső leheletemből is csak méreg fakad.

Elemészt a fájdalom, előbb, mint téged,
feláldozom semmi létem, csak azért, hogy öljek,
nincs már lelkem, nincs határ, nincs mi visszatartana,
nincs már olyan pillanat, amiért érdemes volna.