Szegény már e nép,
ugye Király, Te ezt tudod!
Mégis gazdaggá most,
az idegent tetted, a hazugot.

Trónod ugyan ők emelték,
s hálát kérnek, nagy vagyont,
de hátán a nép cipeli széked,
kit türelme rég elhagyott.

Sok beszédet hallottunk már,
„Földekről jöttem én, bocskoros fiú vagyok”…
ugyanolyan hazugság ez,
mint a többi cukrozott mondatod.

Nagy Király volt, hatalmas,
ki e népnek hazát adott,
egy senki Kiskirály az utódja,
romba döntve jövőt, holnapot.

Tanulj Király, tanulj futni,
ha az embereket sanyargatod,
tanulj meg szenvedni Te is,
ha már leugattad kék csillagod.