Fogatlan szája rándult
tehetetlen vigyorra,
mit akarnak tőle,
hisz se kincse, se harca,
ma itt, holnap ott,
odva az egész világ,
nem látják, nem akarják,
csak néha érzik a szagát.
Százötven pénz,
ha mégis rátalálnak,
százötven pénz helyett
lehet akár barom állat,
hisz azok jussa csak
a bűn nélküli járom,
az állat sem látja a napot
keresztül a rácson.

„Érted van ez te!”
Nem hiszed, hogy jót akarnak?
Mondják az okosok,
így életben tartanak,
csak az nem érdekel senkit,
mit gondolsz, mit érzel,
hogy éled túl a rácsokat,
mikor bűnöd csak a levegővétel.
De bűn akár az is,
ha már megszülettél,
nem hozol így hasznot,
csak ha kirakatban ülnél,
kampányokon nézhetsz
szomorúan, esdeklőn,
de onnan tovább senki
nem nyújtja kezét féltőn.