:
A holnapra gondoltam,
mikor azt hazudták:
Most! Most kezdődik el
a szebb, a jobb világ.
Nem sír senki többé,
párnába fulladva, halkan,
ha utoljára hajtja álomra
fejét a meghitt hajlékban.
Nem lesz könnyes többé
egyetlen pici bogárszem sem,
ha távolodni látja édesapját,
idegenbe szakadni egy hátsó ülésen.
Nem szalad millió ráncba többé
a sok, életben megfáradt arc,
ha hó végén a kopott tárcában csak
a rég kapott nyugdíjszelvény marad.
A holnapra gondoltam,
s el is temettem magamban,
mert kegyetlen holnap született
rabigát húzó Hazámban.
(65 szó a szövegben) (415 olvasás)
