Kietlen tájba hanyatlik a horizont,
egykor büszke vártorony csipkézte határát,
mára uralkodója egy bolondos vakond,
s portyázó sas család verte fel tanyáját.

Dicsőség volt itt minden csata,
acél pengésétől zengett a völgy,
ma szél zúgásától hangos a puszta,
s emlékek ezreit rejti a tölgy.

Csak hallgatni kéne a meséket,
merengeni a feledett múlt szaván,
újra erő, kemény akarat lenne az élet,
s feltámadna poraiból szép Hazám.