Régen, a Felvidéken nem volt bűn Magyarnak lenni,
Kassa szűk utcácskáin Magyarul énekelni,
de Léva várán állva most csak így kiálthatok:
héé ti ott, Magyarok! Hát én is Magyar vagyok!

Kárpátalja zokog, viszik a Magyarokat,
Munkács vára őrzi csak a régmúlt dalokat,
huszti hősök kies, néma kriptájához szólok:
héé ti ott, Magyarok! Hát én is Magyar vagyok!

Erdélyország csodáit oláhok gyilkolták,
Temestől Hargitáig templomunkat rombolták,
verjétek vissza, kérlek, szép bihari havasok:
héé ti ott Magyarok! Hát én is Magyar vagyok!

Szerémség, Bánság, Bácska, ti szétszabdalt lelkek,
idegen háború dúlta, felkoncolt testvérek,
a gúnyhatár kövein csak némán ordíthatok:
héé ti ott Magyarok! Hát én is Magyar vagyok!

Léka tornyai halk fohászt súgnak a szélben,
s búsan hajlanak a fák Őrvidék erdeiben,
Kőszeg büszke bástyái, könyörgöm, halljátok:
héé ti ott Magyarok! Hát én is Magyar vagyok!

Könyörtelen felek döntése lett Trianon,
ártatlanok az áldozatok, immár két oldalon,
csak Magyar lehet az, ki bárhogy Magyarhonba lép,
HÉÉ TI OTT MAGYAROK! HÁT ITT IS MAGYAR A NÉP!