Víztükörbe lép a láb,

                                           körhullámokban szétnyílik

                                           egy emlékvirág:

                                           csitri lányok csenevész mellei

                                           keményednek a víz

                                           simogatása alatt,

                                           lágyan átadják magukat

                                           a folyam ölelésének,

                                           mint izmos legénykaroknak.

                                           Egyikük a vízből kilépve alig

                                           bolyhodzó szűzies ölét

                                           kezével takarja,

                                           a vízpartra kiülve a másik lány

                                           odább haját bontja.

                                           Biccen a bimbó, szökellnek

                                           fűben a lábak

                                           s tovatűnt nevetve a két lány…

                                           Azzal vigasztalódik

                                           a virágok szeretője, nyár jön

                                           a tavasz után.