:
Rótta az utcákat. Néha megállt egy-egy kirakat előtt, egy-két üzletbe be is ment. Csak úgy körülnézni. Tölteni az időt.
Néha szeretett magának kicsikarni egy-egy délutánt, elszakadni a családtól, kiszabadulni a munkából. Mély lélegzetet vett. Mintha ez a pár óra volna a megtestesült szabadság.
Ritkán ismerőssel is találkozott. Voltak, akik próbálták megállítani, próbáltak beszédbe elegyedni vele. Akit csak lehetett és tudott, elhárított.
- Ne haragudj, sietek! – mondta, s még a lépteit is meggyorsította.
Ez az ő délutánja, gondolta ilyenkor.
- Sziiiaaaa! – köszönt rá valaki, hosszant megnyújtva a magánhangzókat.
Az ismerős hang irányába fordult. Józsi volt az, egyik gondozottja.
x x x
Két éve dolgozott az intézetben. Az előző munkahelyén rövid ideig volt. Amilyen ígéretesnek indult az elején, akkorát csalódott benne, pedig helyben volt. Hárompercnyi séta a házuktól. Csupa robot volt, papírmunka munkakezdéstől befejezésig. Kérelmek, jelentések, nyomtatványok, elszámolások.
Az ezt megelőző munkahelyén vezető volt. Szerette a beosztottjait, klienseit. A fenntartó egynémely munkatársával kezdetben nagyon jó kapcsolata volt, aztán nagyon rossz. Szeretve és gyűlölve, a legrosszabb mégis az a bizonytalanság volt, amelyben dolgozniuk kellett. Lesz pénz a működésre vagy sem. Két gyereke van. A bizonytalanság többszörösen rossz. volt. Ekkor jött a tuti állásajánlat hárompercnyi járásra tőlük.
Semmi nem tuti. Megtanulta.
Aztán jött az intézet. Ismét bejárás a munkahelyre. Hóban, fagyban, sárban, hőségben, a legtöbbször végig állva a buszon. De inkább ez, mint a csupa papírmunka.
Amikor először körbevezette a főnökasszony a munkahelyén, megrémült. Tudta, hová jön. Mégis.
Velük kell dolgoznia nap mint nap ezentúl?
Enyhe és középsúlyos értelmi fogyatékos gyerekekkel, fiatalokkal? Érthetetlenül vagy nehezen érthetően beszéltek, az egyikőjük állandóan vigyorgott, a fogai és a nyelve szüntelenül látszódtak, a másiknak folyt a nyála, a harmadik időközönként égnek emelte a kezét…
Itt kell dolgoznia? Megőrült?
Eltelt egy hét, aztán még egy… Megszokta.
Ma már nem menne vissza a korábbi munkahelyeire, a papírvilágba a legkevésbé.
x x x
Józsi az intézet lakója volt. Egész pontosan az intézethez tartozó egyik lakóotthon lakója és az ő egyik gondozottja.
- Hát te mit keresel itt? - kérdezte tőle.
- Jááááároom a területet. Feeelüügyelek a rendre.
- És rendben van minden?
- Iiigeen. Eeddig iigeen. Aa reendőrséég beeépített eembere vaagyok. Iide küüldteek feelüügyelni.
- Jól van, Józsi. Kerülj még egyet, hátha közben történt valami!
- Neem töörtéént seemmi. Néézd csaak!
A bal kezének a gyűrűsujjára mutatott.
- Szép gyűrűd van. Kitől kaptad?
- Máártiitól. Vöölegéény vaagyok.
- Gratulálok.
- Kööszönööm.
x x x
A férje kezdetben furcsállotta, hogy fogyatékosok közé megy dolgozni. Nehezebben fogadta el az állását, mint ő.
- Te tudod – mondta egyszer.
A fia közömbös fogadta a helyzetet, a kislánya kíváncsian.
Tündi alig várta, hogy legyen valami rendezvény az intézetben. Először félve, fenntartással vitte el egy születésnapi bulira. A lakók is megkedvelték. A kolléganői is hozták kisebb gyerekeiket.
Néha éjszakára is beosztották. A férje ezeket az időszakokat kifejezetten utálta. Ilyenkor mindig ideges volt és feszült. A semmin is képes volt vitatkozni vele.
Ő viszont szeretett éjszakázni. Általában nyugis műszakok voltak. Óránként, másfél óránként körbement. Némelyik szobába benézett. Egy alkalommal feltűnt neki, hogy Józsi horkol.
x x x
Legközelebb a lányával volt, mikor az utcán összefutottak Józsival.
- Nyomozol?
- Iigen. Lááttam egy-két gyanús alakot. Neem meerteek csinálni seemmit. Iirénke, meegmeentettem egy nőőt és a kiisláányát egy féérfiitól. Eelaakarta raaboolni a kiislánt, Meegmeenteettem. Haa neem húúzoom bee a haasam, meegszúúrt voolna a kééséével.
- Józsi, akkor te most hős vagy!
- Iigen.
Józsi bazsalygott az orra alatt.
- Ezeket elmondod Mártinak?
- Iigen. Meegíírta aaz úújsáág iis, hoogy meenteettem meeg egy nőt éés aa kiisláányát.
x x x
Otthon egyre több probléma volt, A férje az utóbbi időben furcsán viselkedett. Ha kérdezte, hogy mi a baj, csak megvonta a vállát.
Attól félt, hogy belekeveredett valami zűrös ügybe. Volt már rá példa. Akkor megértette. De mit lehet tudni!
Ferke, a férje, egyre jobban utálta az intézetet. Úgy gondolta, hogy az éjszakázások miatt.
Egyszer aztán egy ünnepségre elvitte, hátha változik a véleménye.
.- A többieknek is ott lesz a párjuk. Már akinek van - érvelt.
Ferke tisztességesen berúgott. Többet nem is hívta a munkahelyére semmilyen rendezvény ürügyén.
Egy este véres volt az arca és a ruhája. Kérdőn nézett rá.
- A buszmegálló előtti sarkon valaki nekem esett. Össze-visszavert… Közben motyogott valami. „Nem hagyom, hogy bantsd!” Alig értettem. Mire felocsúdtam, elszaladt.
Még inkább azt gondolta, baj van. Valamibe belekeveredett a férje.
x x x
Majdnem megijedt, ahogy Józsit meglátta a nővérszoba ajtajában.
- Mióta vagy itt?
- Réégeen.
- Ezt ne csináld! Tessék szólni, ha jössz!
- Vaalaami baaj vaan?
Meglepődött a kérdésen.
.- Lehet, hogy én is bekattanok. Jövök ide közétek – próbálta elviccelődni a kérdést. – Merre nyomoztál mostanában?
- Één meegvéédeelek.
- Hát az nagyon jó lesz. Éppen ideje, hogy egyszer már engemet is megvédjen valaki.
- Eegyszer máár meegvéédteelek. Aaz úújság is meegíírta.
- Jól van Józsi. Nem tudom, miről beszélsz. Mindenesetre szép tőled. Nem mindenkinek van ilyen testőre.
- Meegvéédteelek, Iirénke. A féérjed csóókoolta aazt a nőőt. Neem aakaartam, hoogy báántson.
Nézte ezt a lakli Józsit. A döbbenettől szólni sem bírt. Nem tudta visszatartani a könnyeit. Átölelte a nagydarab fiút. Zokogás rázta.
- A kurva életbe! – suttogta. – Ki vagy te, hogy ítélj?!
(1200 szó a szövegben) (952 olvasás)