Észrevettem szemében a közelséget,

                                    arcán a mosolyt

                                    és a tisztaság ragyogását,

                                    melyben a csúf

                                    még csúfabbnak érzi önmagát.

                                    Láttam szemében a közelséget,

                                    tudtam a messzeséget,

                                    ívét a hidegségnek.

                                    Elfordítom fejem,

                                    a horizont elnyeli szemem:

                                    új irányok messzesége,

                                    közelsége,

                                    a véges végtelensége,

                                    a van és a kell törvénye.

                                    Beleordítom a képbe:

                                    nekem fáj a távol,

                                    s fáj a közel reménye.