(H.A. emlékére)

          Gyertyafény az ablaküvegen,

          vártad a feléd nyúló kezet,

          a kór miatt törékenyen -,

          vártad és nyújtottad a tied.

          Szól a hegedű, szól a brácsa,

          a vonó alól szökik a bú.

          Elment jobbik énem társa,

          minden ez, de nem ború.

          Esti fény, gyertyafény,

          a gyertya egyszer csonkig ég.

          Ránk hyagytad a hited, a miénk,

          halálod életeddel fölér.