Télapó krampusza

A pokolban nagy a bánat,
a jóságra nincs bocsánat.
Luciferkó szégyenszemre
mindig csak jót cselekedne!

Fellázadt a szokás ellen,
hiszen ő egy tiszta jellem.
Rossz fát tűzre nem tett soha,
ezért lett sorsa mostoha!

Csínyt akkor sem cselekedett,
ha apja vele veszekedett.
Lucifer, az apukája
ráförmedt a kisfiára;

A suliból nem maradsz ki,
nem panaszkodik rád senki!
Nem törtél ki ablakokat,
Luciferkó, szégyelld magad!

Nincsen semmi becsületed!
mit kezdjek így, fiam veled?
Ördögnek te nem vagy jó,
vigyen el a Télapó!

Szánta-bánta amit mondott,
mert a Mikulás rárontott.
Luciferkót elragadta,
s már siklott a szán alatta.

Messzi észak a lakásuk,
nem mindig van maradásuk.
Várják őt a kisgyerekek,
írnak nekik leveleket...

A kis krampusz felolvassa,
Télapó mind meghallgatja.
Felpakolnak, útra készek,
hamar felkeresnek téged!

Tudjátok, hogy Luciferkó
soha nem lesz részre hajló!
Csak annak ad virgácsokat,
aki rosszalkodik sokat!

Ne féljetek hát gyerekek,
Télapó jön, jók legyetek!
csilingel a csengős szánja,
egy kis krampusz ott van nála!

Így történt, hogy együtt járnak,
szeressétek mind a hármat!
A Mikulást, a krampuszkát,
s Rudolfot, a rénszarvasát!

Debrecen, 2008. 12. 19.