Zseboroszlán

Indulnom kell a vadonba
vadászatra, ó én bamba!
Vinnem kéne tíz agarat,
s megnyergelnék egy szamarat.

Megnyergeltem egy agarat
és elvittem tíz szamarat.
Hogy találjak vadászházat,
raktam el térképet -, százat.

Vadont jártam és szavannát,
s mit látok ott, tarka macskát!
De nekem ez kicsi nagyon,
tovább megyek, őt otthagyom.

Ide nekem az oroszlánt!
hogy hódítsak egy orosz lányt.
Bizonyítsam neki híven,
nekem oroszlán a szívem!

S szembe jött egy nagy oroszlán
ott a végtelen szavannán.
Előkapnám puskám nyomban,
most derült ki, otthon hagytam!

Már nem tudok én mást tenni,
csak nagy bátran hozzá menni.
Meg is ijed tőlem nyomban,
félelmében össze roppan...!

Nincs is semmi csoda ebben,
össze-gyúrtam, zsebre tettem!
Zsebemben egy zseboroszlán,
alattam agár poroszkál.

Tíz szamaram vizslat egyre,
vad után a rengetegbe'.
De semmitől sem félek már,
zsebemben egy zseboroszlán!

Támadhat rám papírtigris,
velem szemben nem lesz bugris!
Mert oroszlán-szívű vagyok,
s vigyáznak rám az angyalok.

Jaj de furcsát álmodtam én,
elvitt a vadász-szenvedély.
Arra ébredtem fel reggel,
mély álmomból, csipás szemmel.

Ám de álom volt ez csupán?
számomra ez örök talány.
Mert bátorság gyúlt szívemben,
s zseboroszlán van zsebemben...

Debrecen, 2010. 08. 20.