Barangol a barát,
bejár ungot-berket
lát egy rozzant kunyhót,
s egy elhagyott kertet.

Vad cserje keríti,
környékét e laknak.
Sívó homok fut ott,
hol régen nem laknak.

Szomjazik a fráter,
aszalja napmeleg.
Szőrcsuhája alatt
sós izzadtság csepeg.

Láss csodát! - a kertben,
a száraz homokon,
Pirosan mosolyog
egy tő paradicsom.

Csalános csalitban
kell érte bemenni.
Arrafelé csapást
nem taposott senki.

"Urunk is szenvedett",
...begyalogol érte.
Csípi a vad csalán,
de mégis megérte!

Éretten, hamvasan
vártja ott a termés.
Máris leteheti
szomjúsága terhét.

Telve van friss nedvvel
az a paradicsom.
Szétolvad szájában
jól esik most nagyon!

Áldja is az Urat,
hogy útjába akadt.
Csillapítni szomját
e mennyei falat!

Tovább megy vidáman,
...égető fájdalom.
Kínozza a lábát,
de ő boldog nagyon!

A rózsa illatos,
tövise mégis szúr.
Ám aki jót-rosszat
elfogad..., boldogul!

Debrecen, 2011. 10. 20.