:
Lábad nyomán nyár sompolyog...
Búzaföldön búzavirág
megvillantja kéklő blúzát,
eltakarja tarka lepke,
lebegve ráereszkedve.
Nem látjuk, csak szőke húgát,
előtte a duzzadt búzát
aranykalászokba rejtve,
ahogy szeme pereg egyre...
Ránk kiált egy piros pipacs,
mint egy újságárus ripacs,
rúzsos szája csókkal csábít,
hozzánk szól, míg vállat rándít.
"Gyönyörködjél, vándor, bennünk,
búzaföldnek dísze lettünk,
míg a kalász rejtett magja
táplál téged, s léted napja!"
Simogat az enyhe szellő,
megtapsol egy bárányfelhő,
a napsugár rád mosolyog,
lábad nyomán nyár sompolyog...
Debrecen, 2019. február 19.
(76 szó a szövegben) (117 olvasás)
