Jeltelen vagyok és jelentéktelen;
amolyan kis szürkén tétova porszem.
Néha felkavar a szél,
megszédít, és magasra röptet.
Olyankor színesnek képzelem magam,
csodásnak és érdekfeszítőnek.
Akkor néznek szivárványnak
- érdekes optikai csalódás -
azt hiszik, nekik festem a képeket,
pedig mind délibábszerű hazugság …
Néha egy-egy részem leszakad rólam
és belemar az emberek szemébe
- odavitt a szél, én nem akartalak bántani titeket! -
De aztán a képeket elmossa az eső
és szétázik a szivárvány is:
elnehezült színei lecsepegnek a sárba,
áttetsző lesz, mint egy nylon szatyor
- csak az lassabban bomlik el,
én talán nem vagyok olyan mérgező –
Az emberek is kitörölnek a szemük sarkából,
aztán szépen hazamennek.
Talán hullatnak egy könnyet utánam.

2005-11-29