:
A kezdetben még az ég volt a határ,
nyugtalan szívnek túl magasan, persze,
jól tudjuk, hogy el nem érhető, habár
próbálkozhat, kinek van hozzá mersze.
De átugrani az örök korlátot,
és vágyni a túlra, valót eresztve;
halandónak, ki ily álmot látott
s tőle nem nyugodott: ez lett a veszte.
Így buktam el én is, fényedet látva,
mi vakságot hozott és mindent elvett;
fejest ugrottam a sűrű homályba
s markoltam semmit a valóság helyett.
Mert rájöttem végre, hogy sosem vagy ott;
s akkor a mosoly az arcomra fagyott.
2005-12-15
(79 szó a szövegben) (893 olvasás)