A tó, az ég.
A távoli hegyek.
A messzi tenger a horizont alatt.
Búzavirág, ultramarin szemek.
Nem fázom tőlük, bár hidegek.

A hó, a jég.
A partmenti sziklák.
Trópusi föveny, menyasszonyi ruhák.
Felhő, igazgyöngy, jégvirág.
Mind elvakít, annyira tiszták.

A fű, a rét.
Smaragd lombkorona.
Vadszőlő, az égbe szökő szilfa.
A falakon fut a szederinda
Csendben, békésen, megnyugtatva.

Napraforgó.
Kis nárcisz a kertben.
Az égbolton meleget adó csillag.
Kanári, aranylón csordogáló méz.
Ragyogón csillog s fénylik a réz.

Rubin és láng.
Fellobbanó szikra.
Vulkánból folyó tüzes-izzó láva.
Kedves pipacs felett szálló vörösbegy.
Édes cseresznye, savanykás meggy.

Korom és szén.
A holdtalan éjjel.
Égből hulló, kihunyó meteorit.
Végtelen út, tompa Excalibur.
Hatalmát kimutató sötét Úr.

A fáradt vér.
A főpap palástja.
Naplemente a kora esti szélben.
Szíved lüktetése, vitalitás.
Bájos és szerény ciklámen virág.

Ködös reggel.
A megbúvó átlag.
Háttérben elegáns eminenciás.
Novemberi megszűrt világosság.
Hallgatag, tompa elhalványulás.

2004-08-13