Néha mint a pille vagy lágy fuvallat,
úgy száll a könnyű széllel, libben tova
s elenyészik; csak egyetlen pillanat,
míg megáll, nevet, s ha nem figyelsz oda,
a végtelenbe úszik boldogságod,
a múlandó, a percnyi úgy röppen el…
Ragadd meg és élvezd: nincs mire várnod,
újra felbukkan majd, ha emlékezel!
Értékeld majd, ha kínoznak monoton
gondok és gyűlnek fekete fellegek
az unalmas, ázott hétköznapokon,
azokat a tiszavirág perceket.
   Mert akkor tudod meg igazán ki ő:
   ha ólomlábakon ballag az idő.

2006-11-20