:
Nap, nap után, ha eliszkol az éj,
és kél a Nap a hegytető felett.
Tűnik a perc, mit megzavart a fény,
S te útra kelsz, már nem vagyok veled.
Varázslat volt a meghitt pillanat,
óceán mélyre süllyedt sóhajunk.
Minden mi szép, csak emlékkép maradt,
s ha jő a hajnal, mindketten meghalunk.
Ezerszer elhagysz, s ezerszer visszatérsz.
- tenger simítja így a partjait.
Koptat vad sziklát, szét olvaszt követ.
S szerelmes Hold, mely tűnő Napra néz,
hallgatva messzi szférák hangjait.
Remélve, éjt majd újabb nap követ!
(74 szó a szövegben) (971 olvasás)
