Vagyunk e világon

Gyámoltalanul esetlen-esendő Emberek

Szeretet-virág álmunk

Szeretni akarunk akkor is,ha már nem lehet..

Más utakon járunk,

Repülni úgy vágyunk szárnyakat növesztve

Egymásra találunk

Összefutok veled is majd,a Végtelenben.

Jöttem,Te is jöttél,

Honnan, ne kérdezd most ,egyre megy

Hallottam,köszöntél

Tétova mosollyal kutattad,fürkészőn lelkemet..

Mondd ,mit találtál,

Szemembe nézve:virágot,világot,háborút,

Temetőben fejfát

Síroknál anyókát,ki sírva igazít meg egy koszorút...

Láttad a lányt is

Ki út szélén állva,prédálta testét,bájait,

Ha végzett,talán hányt is,

Várja az estét,könnyeivel kopik a festék,s álmai .

A férfit a padon

Húgy-szagú ruhában,ki nevet még álmában mosdatlanul

Már nem zavar,hagyom

Kutyája vakkant még utánam,szemével követ hívatlanul..

Azt látod,hogy félek

Ma ez a csúf világ rútul összezavar

Ép testben fél-lélek

Káosz szimfóniát játszik a Lét-zenekar.

Talán,látlak majd én is

S olvasok szemedben jobb sorsokat

Lesz Nap is, fű is,Ég is,

Közelebb hoz majd egymáshoz bennünket a Sorsvonat...