Cím: Egy magányos kerti szék álmai... Szerző: barnaby - Jóni Barna (07-27-2013 @ 09:40 am)
: Remélem, betartod az ígéreted, hogy hozzám minden nap megtérsz. Lázas nap elől árnyékot tőlem kérsz.. Fáradt tested a támlámnak veted arcodon tűz-pírral, s rajtam pihenteted. Most itt állok, nézem a kerti ösvényt. Szél rázta levelek között önt fényt soványan a nap. Súlyosak lépteid amint jársz. Kopott köveid között, nem hallatszanak. Nem vagyok már szép, kérdezz meg bárkit: Mállik rólam a festék, politúr, s a kárpit. Lábaim indák ölelik szorosan, béklyóba fonva. Kis diófád is megnőtt, árnyékkal rejt el a lombja. Kedves rózsáid bánattal fakulnak, szívogatják szirmuk szörnyű tetvek, a kés, mellyel virágot szedtél, még mindig ott van, ahol letetted... Zöldellő szív-meződ, a méz-derű pázsit bogáncsos kóróval nő, s unalomban ásít... Almáid sem pirulnak már büszkén, fényesen, hernyók szövik át, s járják be éhesen szép fáid megkókadt ágait... Jó lenne, ha még egyszer az Élet járna itt, s visszaadná egy szék recsegő álmait...
(143 szó a szövegben) (476 olvasás)
|